Mumijo

A múmijó a görög mumia szóból ered, amely épen megőrzött testet, múmiát jelent. A múmijó egy természetes anyag, amely főleg Oroszország ázsiai területeinek világtól elzárt, magas hegyeiben (2000-5000 méteres magasságban) található, illetőleg a szomszédos országokban (Kazahsztán, Kirgizisztán) is előfordul, mint a kőzetek repedéseiben raktározódott gyantás anyag.

A helyi lakosok a kemény kőzetekből, barlangok mélyéről gyűjtik össze a múmijót. Több hétig maradnak távol az emberek, ezalatt mindössze néhány csomaggal sikerül összegyűjteniük. A helyi lakosoknak sokszor ez az egyetlen jövedelemforrásuk, akik titokban tartják lelőhelyeiket és ez a titok apáról fiúra száll. A múmijó a barlangok mennyezetén, falain, a sziklák repedéseiben képződött „kőcseppek” , kis méretű sztalaktitok formájában fordul elő amelyek könnycseppekre emlékeztetnek, és ezért a helyiek a „hegyek könnyének” nevezik.

A múmijó eddig ismert története több mint 3.000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Görögország, Róma és minden bizonnyal Ázsia területén is használatos volt, valamint a sumérok is alkalmazták a gyógyításban, sőt az indiai kultúrkör „bibliája”, a Védák könyve is említést tesz róla. A Susruta-Samhita, a Charaka-Samhita, és több kínai könyv is ír róla, komolyabb problémák kapcsán. A múmijót és annak használatát orvosdinasztiák kezelték családi titokként. A múmijót Arisztotelész, Nagy Sándor tanítója, is említi műveiben, aki vizsgálta az  hatását és feljegyezte a különféle felhasználási területeit is.

Az egyház is jól ismerte a múmijót, csakúgy, mint az orvostudományok legkiválóbb középkori képviselői: Avicena, Paracelsus, Agricola, Quiricus, stb.

Egyik legrégebbi részletes leírását Al-Imam al Azam Abu Hanifah Muhammad (699-767) művében olvashatjuk, aki korának legjelentősebb iszlám tanítója volt. Követői az „Iszlám igehirdetők legnagyobbika” (Imam al-Aadham) névvel illeték. Abu Hanifah Muhammad  megfigyelte, hogy a méhek a méhpempőt mézzel keverték össze és fekete anyaggal vonták be. Abu Hanifa feljegyezte, hogy ez a fekete anyag, amely múmijó néven ismert, egyike a leghatásosabb szereknek a sebek és horzsolások gyógyítására. A múmijó erejéről írt megfigyelés nyomán számos követője jegyezte fel tapasztalatait, melyek szerint a múmijó az egész test erősítő szere, különösen a szívre van jó hatással. Segíti a szervek funkcionális működését, jó hatással van a szexuális életre, emésztésre, keringési zavarokra és egy sor egyébre.

Az Orosz nemzeti sportválogatott 40 éve használja a múmijót az erőnlét és az erő növelésére, az izomtömeg fejlesztésére, izomregenerálásra. Az olimpiára készülő atléták is rendszeresen szedték. A múmijó erősítő és anabolikus hatása segíti mind fizikailag, mind mentálisan a sportolókat. A szovjet költségvetés 1988-ban a Szöuli olimpiára való felkészülés jegyében az Állami Sportbizottság részére mintegy öt millió rubelt különítet el a múmijó, mint természetes anabolikus szer alkalmazási lehetőségeinek a kutatására, az atléták felkészítése érdekében. Az atlétika területén, azóta is jelentős a múmijó szerepe.

Az orosz légierő is használja, teljesítménynövelő hatása miatt. Nagy segítséget jelent a kozmonauták felkészítésénél és az űrutazás során is.

Oroszország számos egyetemén tanulmányozták a múmijót és úgy találták, hogy jelentős mértékben (mintegy 15-27%-kal) képes növelni a munkabírást, a terhelhetőséget, a regenerációs idő lerövidítése által.

A finomított múmijó fekete színű fényes felületű, az aszfalthoz hasonló állagú. Testhőmérsékleten majdnem azonnal olvad (a tenyérben). Összetéveszt-hetetlen keserű íze van, szaga szokatlanul jellegzetes. Vízben könnyen oldódik, de alkoholban nem. A finom üledék keveréssel csökkenthető. Kémiai szempontból a múmijó szerves és szervetlen anyagok természetes keveréke. 26 mikroelemet, 10 fémoxidot, 6 aminosavat, szteroidokat, foszfolipideket, egy sor vitamint, olajokat és más biológiailag aktív anyagot tartalmaz.

A múmijó sokoldalú, természetes biológiai regulátor, amely széles skálán alkalmazható az egészség megóvása érdekében. Jó hatással van az anyagcsere-folyamatokra és az immunrendszerre, igazodva a testfunkciók megváltozásához. A múmijó az egyetlen megelőzésre is alkalmas, kiváló gyógyító hatású biológiailag aktív anyag.

Hosszú ideje használják Ázsiában és Oroszországban a hagyományos gyógyászat területén csakúgy, mint napjaink orvosi gyakorlatában.

A múmijó széles spektrumon fejti ki gyógyhatását. Mégis, az évtizedeken át folytatott tudományos kísérletek ellenére, a hivatalos medicina csak élelmiszer adalékanyagként tartja számon. Egyaránt használatos általános erősítőként és erősítő gyógyszerként is. A múmijónak semmilyen mellékhatása nem mutatható ki.

A múmijónak szerény mértékben igazolható daganat-gátló hatása is van, valamint immunrendszert serkentő anyagokat is tartalmaz.

Egyedülálló növényi kivonat, amely tucatnyi ásványt tartalmaz; hat aminosavat, A, B, C és P vitamint (citrint), természetes szteroidokat, terpiniodokat, foszfolipideket és polyphenol vegyületeket. Ezen kívül a múmijó tartalmaz nyomelemeket és makro-elemeket (kobalt, nikkel, réz, cink, mangán, króm, vas, nátrium, kálium, magnézium stb.) is.

A természet „antibiotikuma”.

Rendkívül gazdag humin-savban, amely erőteljes természetes elektrolit. A humin-sav részt vesz a sejtanyagcsere folyamatában, elősegíti a sejtlégzést, növeli a fehérje-anyagcserét és a sokszorosító enzimek aktivitását, fokozza a sejthártya áteresztőképességét, a sejtosztódást és a terjedést, elősegíti az elektrokémiai egyensúlyt úgy is, mint donor, és úgy is mint akceptor, segíti a szennyező anyagok (növényvédő szerek, gyomirtó szerek) lebontását is. Helyreállítja a sérült sejtek elektromos egyensúlyát és semlegesíti a mérgező anyagokat. Az elektrolitok nélkülözhetetlenek a sejtek normális működéséhez, a szerves és biokémiai reakciókhoz.

Segíti a szervezet folyadékegyensúlyának fenntartását, szabályozza a hormonháztartást, kedvezően befolyásolja az enzimek és az immunrendszer működését.

Az édességek fogyasztása, a savasító ételek, az izomfáradtság, a betegségek és a stressz mind savat termelnek amely csökkenti az elektrolitok mennyiségét, ezért ennek egyensúlyban tartása az egészségmegőrzés szempontjából nélkülözhetetlen.  Évszázadokon át, folyamatos nagy nyomás alatt alakult ki a múmijó jelentős humin-sav tartalma, amely még évezredek múltán is biológiailag aktív maradt.

A múmijó 60-80%-ban tartalmaz szerves humin-vegyületeket, és 20-40%-ban ásványi anyagokat.

A múmijó immunológiai, fertőzésgátló és gyulladáscsökkentő hatása lehetővé teszi annak sikeres használatát a fertőző betegségek megelőzésében és kezelésében egyaránt. Ez a hatás a szervezet természetes védekező mechanizmusának és regenerálódó képességének a stimulálása következményeként jön létre.

A múmijó segít a szervezetünket annyira megterhelő évszak-. és időjárás-változásoknál is, a tavaszi fáradtság leküzdésében is nagy hasznát vehetjük!

Az antibiotikumokkal ellentétben a múmijó széles hatás-spektrummal rendelkezik és semmilyen allergikus, vagy toxikus hatása nincs. A múmijó csökkenti a szervezet fogékonyságát az influenzával és a vírusokkal szemben. A múmijó megismerése óta lehetséges az idegsejtek a szívizom és más szövetek gyorsabb regenerációja. Igen hatásos a kemoterápiával együtt rákbetegek kezelésében.

Az osztrák rákkutatással foglalkozó szakemberek is kipróbálták, és mintegy 80 %-os javulást regisztráltak (sajnos a rák típusának és a kontrollcsoport méretének megjelölése nélkül).

Segít a környezetszennyezés okozta betegségek leküzdésében is. Növeli a máj méregtelenítő képességét, segít a vérrögképződés okozta problémák leküzdésében. A következő esetekben jelent további segítséget: csonttörés, csontritkulás, reumatikus megbetegedések, izületi gyulladás, asztma, belső vérzés, emésztőszervi fekély, aranyér, emésztési zavarok, töredezett, gyenge haj illetve köröm, ekcéma és egyéb ásványi anyag hiánya következtében keletkezett betegségek.

A múmijó segíti a tápanyagok felszívódását; a humin-sav reakcióba lép a nagy molekulasúlyú szerves vegyületekkel, ezzel vízben oldhatóvá téve azokat.
 
A múmijó régóta használt anyag, de mindmáig misztérium lengi körül a természetes eredetét (ennél talán fontosabb a természetes erősítő hatásának a titka), amelyet pontosan nem ismerünk. Rengeteg legenda és történet kering a múmijóról. Az anyag számtalan variációja létezik, különböző megjelenési formákban; így ismert az „arany múmijó” amely vörös, az „ezüst múmijó”, amely fehér, a „réz múmijó”, amely kék, és a „sötét múmijó” amely a barnától a feketéig terjedő színű. A könyvek, amelyek a múmijó természetes megoszlását írják le, az anyagot természetes balzsamként jellemzik, és ennek megfelelő a klinikai tesztelése is.
 
Több ország, különösen Oroszország kutatói tanulmányozták a múmijó, gyógyító hatását különböző patológiai folyamatokban, klinikai körülmények között.

Megállapították, hogy a múmijó zoo-melanikus savakat, fontosabb humin-savakat és ásványi mikroelemeket tartalmaz, amelyek egyensúlyban tartják a szervezet élettani folyamatait. Mindezek alapján remélhetjük, hogy a további kísérletek eredményeképpen, a betegségek elleni küzdelemben új távlatok nyílnak a gyakorlati alkalmazás területén.
 
Javasolt mennyisége, a használati módja és a kúra időtartama rendkívül változó lehet a különböző gyógyászati körülményektől függően.

A múmijó valamennyi alkalmazhatósági területét még nem sikerült feltárni. Ennek ellenére az utóbbi évtizedekben jelentős eredményeket értek el a gyógyászati alkalmazás területein kívül a kozmetikai és az élelmiszeripari felhasználhatóságát illetően is Oroszországban csakúgy, mint más országokban. A felhasználás lehetősége egyre bővül.