Egy kis biológia

Szervezetünk
A mai ember kialakulása évmilliókat vett igénybe és ezalatt egy nagyon jólműködő szervezet fejlődött ki, mely a természetes körülmények megváltozásához is kiválóan tud alkalmazkodni. Az utóbbi időkben tápanyagaink és természetes körülményeink mesterséges úton radikálisan megváltoztak, ám szervezetünk nem!

A táplálkozással vesszük fel a szervezet felépítéséhez, életműködéséhez és energiaigényének fedezéséhez szükséges tápanyagokat. A szerves tápanyagok közé tartoznak a fehérjék, zsírok, szénhidrátok és a vitaminok, melyeket az emésztés során a szervezetünk alkotóelemekre bont, majd elraktároz és a környezeti hatások függvényében használ fel.

Emésztésünk
Az emésztés folyamán – optimális esetben - lassan, fokozatosan az összes emészthető szénhidrátféle különböző mértékben egyszerű cukorrá, azaz glükózzá bomlik le. Ez, attól függően, hogy mennyi tápanyagra van szüksége sejteknek, kerül be a véráramba, ezért vércukornak hívják. A szervezet – a potenciális energiaszükséglet függvényében - más anyagokból is képes előállítani vércukrot, főként zsírból, és azt a véráramba juttatni (zsírégetés).

Van egy szint, ami felett a szervezet már elveszti az irányítását a bevitt anyagok felett, mert azok túlzottan koncentráltak (pl. cukor), természetellenes az összetételük (pl. cukrozott felvágottak), vagy a természetben soha nem is léteznének (pl. aszpartam). Ezek mesterséges beavatkozásnak minősülnek, amitől a szervezet egyensúlya felborul, és ezt az „egyensúlyvesztést” további mesterséges anyagok bevitelével próbáljuk kompenzálni. Ez így bevitt anyagokkal – pl. cukorral - a szervezet nem is igen tudja mit kezdjen.

Amikor cukrosat, vagy más, finomított szénhidrátot tartalmazó ételt eszünk, az vércukorrá (glükózzá) bomlik, minek következtében a vércukorszint a vérben gyorsabban emelkedik. A szervezet nincs erre berendezkedve, hiszen a természetben nemigen található tiszta formában és nagy mennyiségben fogyasztható glükóz. Ezért, ha a vércukorszint túl hirtelen emelkedik meg, számos problémát eredményez. A szervezet gyorsan felméri és meghatározza, hogy ebből a tiszta energiából mennyit fordít felhasználásra, és mennyit tárol el.

Az ember természetes környezetében csak életveszély, vagy annak lehetősége esetén jut sok cukor a vérbe. Ilyenkor a szervezet mérlegeli, hogy az egyén tényleges túlélése fontosabb, mint az ezzel járó szervezetet erősen károsító belső fizikai megterhelések. Ha nincs ilyen helyzet, akkor a hirtelen megemelkedő vércukorszintnek csak káros következményei vannak.

Cukor hasznosítás és az inzulin
A vércukor feldolgozását a szervezet döntése alapján az inzulin szabályozza, mely az összes cukrot kivonja a vérből. Azáltal, hogy a vércukrot a sejtekhez juttatja, minden azonnali energiaigényt képes kielégíteni. A többiből feltölti az izmokban és a májban lévő szénhidrátraktárakat, majd a fennmaradó felesleges vércukrot zsírrá alakítja és eltárolja. Mindez - ha koncentrált cukorról van szó - rendkívül megterhelő folyamat.

A szervezetünk számára a hasznosabb összetett szénhidrátok - mint például a különböző keményítő vagy rosttartalmú élelmiszerek - megemésztéséhez sokkal több idő kell és lassabban szívódnak fel. Így, ezek nem terhelik a szervezetet és nem járulnak hozzá annak jellemzően modern civilizációs leépüléséhez, hanem valóban táplálják azt. A nyírfacukor, szerkezetéből adódóan összetett szénhidrátként emésztődik meg.

Az emésztési folyamat a szájüregben kezdődik. A nyírfacukor gyorsan keveredik a nyállal és a benne található emésztőenzimekkel. A nyelés után az a nyírfacukor a gyomorba kerül. A gyomor, mely egyfajta ételtároló tartályként is funkcionál a szervezetben, összegyűjti az elfogyasztott táplálékot és kis adagokban bizonyos időközönként továbbítja a bélrendszerbe.

A vékonybélben, ahol a szénhidrát-emésztés legnagyobb része végbemegy, az összetett keményítő enzimek hatására először egyszerűbb cukrokká alakul. A vékonybélbolyhok sejtjei tovább bontják ezeket a cukrokat glükózzá, melynek egy része helyben, másik része távolabbi bélszakaszon szívódik fel.

Nyírfacukor, mint egészséges szénhidrát
A nyírfacukor különösen lassan emészthető szénhidrát, mely több különböző vegyületen keresztül alakul át glükózzá. Ez időigényes folyamat, ezért a nyírfacukor alig van hatással a szervezet vércukor szintjére. A teljes emésztési ciklus folyamán a nyírfacukornak nagyjából 25%-a képes átalakulni glükózzá és felszívódni a vérben. A nyírfacukor maradék 75%-a továbbhalad a bélrendszerben és más emésztési folyamatokban vesz részt, mellyel további folyamatos energiát biztosít szervezetünknek.

Forrás: www.nyirfacukor.hu


A népi gyógymódok és a "házi patika" szerei, valamint a táplálék kiegészítők, hatásosak lehetnek bizonyos egészségügyi problémákkal szemben, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ezeken az oldalakon szereplő információk alapján betegségeket lehetne diagnosztizálni vagy kezelni. Bármilyen egészségügyi problémával, tünettel forduljunk szakemberhez!

Az oldalon szereplő információk, publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak.
Grafika és kivitelezés: MandG.Web