A nyírfacukor története

A nyírfa kb. 15 méter magasra növő, jellegzetes ezüstfehér kérgű, vékony Eurázsiai fafajta, melyet a népgyógyászat régóta ismer. Levelének baktériumölő, vizelethajtó hatást tulajdonítanak, de alkalmasnak tartják reumás fájdalmak, vese- és epekövek kezelésére, illetve a vér koleszterinszintjének csökkentésére is. Nemcsak levele, de a kérgéből csapolással kinyerhető nedve is felhasználható. Az édes nedvű fákból nyert cukor és édes szirup egyébként, nem új keletű dolog; elég, ha csak a manapság közkedvelt juharszirupra gondolunk. Míg az amerikai kontinensen juharfából, az eurázsiai kontinensen a nyírfa nedvéből vontak ki cukorszirupot sikeresen.

A nyírfa kérge és rostja egy további cukorfélét tartalmaz, mely feldolgozás után látszólag közönséges kristálycukor, de a két cukor szerkezetét, felépítését tekintve egyáltalán nem hasonlít egymáshoz. A nyírfacukor egy teljes mértékben egyedi vegyület, melyet a tudomány csak később ismert meg pontosan, a XIX. század végén fedezte fel egy német tudós (Hermann Emil Fisher), aki a biokémiában elért eredményeiért kémiai Nobel díjat kapott 1902-ben.

A nyírfacukor tömeges, ipari méretű gyártását - a hagyományos cukor pótlásának céljával - Finnország fejlesztette ki a második világháború idején. A fejlesztés egyszerű okkal volt magyarázható: mivel az ország a háború alatt minden beszállítási lehetőségtől el volt zárva, a kristálycukor beszerzése sem volt számára elérhető. A klimatikus viszonyok miatt, Finnországban sem a cukorrépa, sem a cukornád nem terem meg, ezért a cukorhiány leküzdésére más, országon belül elérhető megoldást kellett találni. A fa, mint cukorforrás már régóta ismert volt, így a nyírfa kérgéből és rostjaiból kivonható cukor kézenfekvő alternatívának tűnt. Finnország ekkor fejlesztette ki és kezdte meg az országban nagy számban előforduló nyírfából a nyírfacukor ipari előállítását.

A nyírfacukor előállítása azonban jóval drágább és kevésbé hatékony, mint a hagyományos cukoré. Ennek eredményeképpen gyártása a háború után háttérbe szorult.

Bár a nyírfacukrot a tudomány már 115 éve ismeri, az egészségügyi hatásaira és diétás előnyeire vonatkozó kutatások csak a 60-as években indultak meg, szintén finn kutatók vizsgálatainak eredményeként. Míg 1970 előtt a nyírfacukrot főleg a cukorbetegek étrendjében alkalmazták alternatív cukorhelyettesítőként, a 70-es évektől már antibakteriális és fogszuvasodást gátló hatásait tanulmányozták. Ezt követően világszerte végeztek további kutatásokat, melyek a nyírfacukor számos egyéb jótékony hatásra mutattak rá. Az eredményeknek köszönhetően az egykori Szovjetunióban például évtizedekig használták diabetikus célokra, míg Németországban intravénás tápláláshoz alkalmazták.

A nyírfacukor előállításának hatékonyságára vonatkozó, illetve az egyéb gazdaságossági tényezőkre irányuló kérdéseket, problémákat a tudomány és technológia fejlődése oldotta meg. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen, ma már szinte bármilyen növényből ki lehet vonni különféle cukorvegyületeket. A nyírfacukorra irányuló egyre növekvő tudományos figyelem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a technológiai fejlesztések, kutatások kiterjedjenek a nyírfacukor előállítására vonatkozóan is.

Hatalmas előrelépést jelentett, mikor kiderült, hogy - mint a szőlőcukrot sem csak szőlőből – úgy a nyírfacukrot sem csak a nyírfából, hanem több más hasonló rosttartalommal rendelkező növényből is ki lehet vonni. Sőt, kis mennyiséget még az emberi szervezet is előállít belőle. Bizonyítást nyert, tehát, hogy a nyírfa helyett már más alternatív forrásokból is kivonható, méghozzá sokkal gazdaságosabban, hatékonyabban és környezetkímélőbb módon.

Egyes ipari növények fel nem használt részeiről - melyek feldolgozásának célja eddig csupán kényszerű eltüntetésük volt – kiderült, hogy hasonló felépítésűek mint a nyírfa kérge. Ez új távlatokat nyitott egy gazdaságos és környezetkímélő gyártástechnológia kialakítása felé.

Hazánkban évente kb. 22–23 millió tonna mezőgazdasági melléktermék keletkezik, és ez a mennyiség elenyésző a Föld egészének termeléséhez képest. Új módszerek kerültek kidolgozásra, melyek teljesen környezetkímélők, figyelembe veszik a XXI. századi ökotörekvéseinket és beilleszkednek az élet körforgásába. A 2000-es évek elejétől elkezdtek ezek az újfajta üzemek megjelenni a világ számos pontján.

Ezen módszerek kifejlesztésében Kanada és az Egyesült Államok járnak az élen. Így mára lehetővé vált, hogy minden kontinensen, a világ számos országában gazdaságosan előállítható és elérhető legyen a nyírfacukor.

Forrás: www.nyirfacukor.hu


A népi gyógymódok és a "házi patika" szerei, valamint a táplálék kiegészítők, hatásosak lehetnek bizonyos egészségügyi problémákkal szemben, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ezeken az oldalakon szereplő információk alapján betegségeket lehetne diagnosztizálni vagy kezelni. Bármilyen egészségügyi problémával, tünettel forduljunk szakemberhez!

Az oldalon szereplő információk, publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak.
Grafika és kivitelezés: MandG.Web